Először is hagy üdvözöljelek. Kérlek foglalj helyett, a teád már is érkezik, addig is megnézhetem a képet ,amit hoztál nekem az interjúhoz?







Hogy is szól a teljes neved?Chelsea Collins

És mond csak, hogy hívhatlak? Mások szoktak illetni valami gúny névvel? Chelsea-nek.Nem,mindenki Chelsea-nek szólít.

Tudom, ez kényes téma, de ha már itt vagyunk, hadd kérdezzem meg, hány éves is vagy te tulajdonképpen?Számomra ez egyátalán nem kényes téma mivel fel kell vállani a korunkat.Én 16 éves vagyok és 17 leszek.

Elnézést, hogy megkérdezem, de manapság már nem lehet megállapítani pontosan, hogy mi is a helyzet nemedet illetően?Szerintem látszik,de hogy ha mégsem akkor elárulom,hogy nő vagyok.

Lehet, hogy ismerlek valahonnan. Melyik suliba jártál vagy még mindig oda jársz?Jelenleg a Sherwood Royal College-ba járok valoszínűséggel onnét ismersz.

Úgy hallottam, hogy az iskolában akadnak klubbok, igaz ez? Te melyiknek vagy a tagja?Sajnos még egy kluba se tartozok,de majd idővel csatlakozni szeretnék egyhez.

Tényleg igaz, hogy beavatási szertartáson kellett átesned a klubba való belépéshez? Meséld el kérlek, hogy a tiéd, hogy történt!Mivel még egy klubba se tartozok ezért nem estem át beavatáson.

Mond csak, hogy megy mostanság az üzlet? Jók állnak a befektetéseid?Jól állnak,nincs okom panaszkodni.




Apukádat hogy is hívták, és ugye ő híres feltaláló volt ugye? Vagy rosszul emlékszem? Édesapám nem feltaláló.Paul Collins 42 éves ügyvéd.A kapcsolatom nagyon jó vele.Naponta beszélünk.

Édesanyád pedig híres szakács volt, ha jól hallottam?Akkor rosszul hallottad,mert édesanyám Lindsay Collins 42 éves volt modell.A kapcsolatom vele elég komplikált.Sokat veszekszünk,mivel nem,tud beletőrődni,hogy nem akarok modell lenni

És még tesóid is vannak, szuper! Igen.Ikrek,Daisy és Daniel Collins.10 évesek és imádom őket!

Mostanság kivel randevúzgatsz, vagy éppen komoly kapcsolatban vagy? Nem nem vagyok kapcsoltamban,nem rég ért vége az első komolyabb kapcsoltatomnak ami 6 hónapig tartott.Mostanába senkivel se randevúzgatotok,nem is szeretnék.

Mond csak van még valaki, aki fontos az életedben, és szeretnéd megemlíteni? Apukámnak az anyukáját másnéven a nagymamámat,fontos szerepet játszott az életembe.Nagyjából 5 éves koromig ő nevelt.A halála nagyon megviselt.





Mondd, te miket szeretsz a legjobban? rajzolni,olvasni,úszni,fehércsokit,virágokat.

Van valami hobbid vagy te az a tipikus semmittevő vagy?Van sok:rajzolni,olvasni,gitározni nagyon szeretek.De a semmitevés is valami szinten egy hobbi és néha nagyon kellemes,hogy ha az ember fáradtan haza támolyog az iskolából.

Mond csak te mitől félsz?Aztán én is elmondom neked! Mitől félek?Jó kérdés!A horror filmektől,mindegyik olyan ijesztő és véres!

Mond csak neked is vannak titkaid?Kérlek oszd meg velem, aztán én is megosztom az enyémet veled!Takargatnivalóm és titkaim nincsek mivel úgy érzem,hogy nincs mit.Volt egy lázadó korszakom akkor volt egy pár titkom azokat utólag mindet elmondtam a szüleimnek azokat inkább megszeretném tartani magamnak és a szüleimnek.

Igaz az a pletyka, hogy egy tanárral randizol? Ó ne mond tényleg? Miket mondanak még rólad?Rólam pletykálnának?Még egy pletykát se hallottam magamról,azt hittem,hogy engem még senki se ismer még.Amúgy az egész szemen szedett hazugság!

És szerinted milyen a jellemed?Kedves,illemtudó,őszinte,talán leginkább ezzel a három szóval jellemezném magam.A régi osztálytársaim szerint néha túlzottan idegesítő és hiperaktív.Nem is a komolyságomról vagyok híres,hosszútávon nem tudok komoly maradni.Véleményem szerint még egy picit hisztis is vagyok.Ezt emelném ki a legrosszabb tulajdonságomnak.

Hogyan is írnád le magad pár mondatban?Barna hajam van és két barna szemem.168 cm vagyok te nekem ez a magasság pont megfelel.Testsúlyom koromnak megfelelő.Hát..nagyából ennyit tudnék mondani a kűlsőmről.


Hmmm…. azt már tudom, hogy milyen idős vagy, és mivel töltöd az idődet. De nem hiszem, hogy csak az iskolából,és a munkából áll az életed. Mesélj csak mik történtek még veled!

1996 február 11. a születésem napja.Amint kiengedtek minket a kórházból anyu lepasszolt a nagyihoz.A nagyi otthonos házát lecseréltem anyuék rideg villájára.Más gyerek egy biciklire vágyik,én mit kaptam helyette?Külön lakrészt,saját 20 fős személyzetet és egy szobányi játékot.Attól még,hogy a szüleimmel éltem semmit sem változott a helyzet.A munkájuk miatt többször hetekre hagytak magamra a személyzetemmel.Ilyenkor mindig megkértem a sofőrünket,hogy vigyen el a nagyihoz.Olyankor általában mindig ott voltam.De amikor apu és anyu megérkezett akkor mindig vissza kellett mennem.Aztán 6 éves tesvéreim születtek,mert ikrek lettek,Daniel és Daisy nagyon örültem nekik.Mikor 10 éves lettem anyu már azt akarta,hogy modellkedjek.Ekkor még nem tudtam ellenkezni.Borzalmas volt!Mindig egy kiló sminket kentek rám,kényelmetlen ruhákba öltöztettek.Nem ehettem semmi zsírosat,édességet, húsból is csak lazacot.Egy évig elviseltem mindezt,akkor aztán kitörtem mikor anya rögtön azután elakart hurcolni egy fótózásra az iskola és az utána következő különóráim után amik úgy 5 óráig tartanak.Abban a pillantban tényleg nagyon kiakadtam annyira dühös voltam,hogy kiabváltam egy sort anyuval és elrohantam.Rohantam ameddig csak tudtam.Beértem a parkba ott nekidőltem egy fának és kitört blőlem a sírás.Sírtam,hogy nekem nem lehetnek normális szüleim,életem.Végül apu megtalált és hazavitt.Akkor anyu eljátszot az aggódó anya szerepét,ölelgettett,puszilgatott és el kellett viselnem mivel mégis csak az anyám.Innentől mikor ők utaztak mindig magukkal vittek így bejártam Ázsiát,Európát,Amerikát,Ausztráliát.Magántanárom volt aki 4 nyelven tanított.Tanulmányaimmal nem volt sose gond.14 éves koromra elkezdtem élni a lázadó korszakom.Mindig a barátaimmal lógtam,nem hallgattam anyámra,visszafeleseltem neki amit nem túlzottan vett jó néven.Egyszer csak a nagyi meghalt.Amint megtudtam elöntött a végtelen szorúság.Depresszióba estem,napokig ki sem mozdultam a szobámbóll.Elveszetttem azt az embert akit a legjobban szerettem,olyan volt mintha kitépték volna a szívem.Az évek gyorsan teltek és elérkeztünk a 16. szülinapomig.Akkor anyuék ajándéka az volt,hogy a Sherwood Royal College-ben tanulhassak.Örültem neki mivel legalább távol lehetek az "anyámtól" (már ha nevezhessük így).Így elérkeztünk idáig,hogy most itt ülök és a múltamat boncolgatom.Az éltem eddig jó úton halad,de kitudja mit hoz a jövő?